ezt olvassa el aki szeret!
4 évvel ezelőtti blogom:
http://ariel.freeblog.hu/archives/2006/09/
jó szórakozást!
Nem tudom, csak úgy jött, hogy olvasnom kell... Mennyi, de mennyi minden történt velem. És milyen jó, hogy vagy nekem kicsiny naplóm, igaz, hogy XXI. század, igaz, hogy nem a fiókban tartom, de van, és nagyon jó.
Mennyit szenvedett a fiam. Amikor épp benne voltunk, valahogy csináltam, hajtott az életösztön. És mennyi kedves kommentet kaptam. (honey, ahogy annak idején hívtam Őt..) Szóval: hajtott a tény, hogy csinálni, csinálni, csinálni kell. És mindezek mellett képes voltam hinni magamban is, hittem, hogy lefogyok, hittem, hogy lesz jó munkahelyem, hittem, hogy egyszer rámtalál a szerelem. És minden itt van. Helló 2011, köszöntelek.
A nehezén túl vagyunk. Fiam egészséges életet él, a szerelmem itt henyél a kanapén, és a tuti munkahely is megvan. Csak rajtam múlik, hogy mennyire bízom mindenben, de legfőképpen magamban.
No persze a pénz nem csöngetett be zsákostul az ajtón, de igyekszik.... el fog jönni. Csak lapátolni kell.
Tervek: adósságok visszafizetése (ó, van belőle rendesen), új autó, új lakás + 1 szobával, lányomnak hosszú haj, több sex. Fogyókúrázni nem tervezek az idén, imádom magamat így, legfeljebb kötőszövet erősítést végzünk, majd megtalálom a módját. (mittudomén milyen csodaszer fog segíteni, de lehet, hogy úgy hívják futás :D)
Pozitívan gondolkodni. És meg kell tudni élni minden pillanatot. Időt kell szánni mindenre. A szeretteinkre főleg. Élvezni kell a kaját, és szeretni a munkánkat.
És úgy néz ki, megint lesz babánk (mármint a baráti társaságot értem itt), szóval ez az év sem marad el piciny élet születése nélkül. De szerintem lesz több is. Hajrá csajok, gogogogo!!!!! (még több sex :D)
Köszönöm, hogy csodaszép családom van, vigyázni fogok rájuk, szóval: Helló 2011, már vártalak.
Fél éve már, a szülinapomon írtam bejegyzést. Jó érzés visszaolvasgatni, és bár problémától nem volt mentes sem az előző félév, sem az azt megelőző, mindig piciny ironiával tudtam róla írni, így még most is mosolyogva olvasom vissza, pedig nincs min....
December. Eljött az év vége. Mindenki lázasan készülődik, és bizony a munkahelyeken ilyenkor van a legnagyobb "hajtás". Férjemet sem fogom látni, csak 21-e után legközelebb, addig csak eszik, alszik, és onnan tudom, hogy létezik, hogy a szőrszálait elhagyja a mosdókagylóban. De legalább VAN! És milyen jó. Nagyon nyírjuk egymás idegeit az utóbbi időben, de melyik az a házaspár, ahol a pénzügyi nehézségek ne tennék rá a bélyegét a mindennapokra. Amikor szó szerint ide kell tenni 2000 Ft-ot, be kell fizetni ennyit mert már 2 hónapja lejárt, fel kell adni 20.000 Ft-ot mert kikapcsolják, a téli gumikat meg kell venni, mert különben K.O. az autó, és persze adjál enni a gyerekeknek, és még pelenkára is maradjon. Bár remény és hit az van. Anélkül ne is létezz, én mondom! Hiszem, hogy jobb lesz, tudom, hogy decembertől már a lyukakat is tömögetjük, hiszen mindent megteszünk érte. Szó szerint látástól-"mikulásig" dolgozunk.
Lányom lassan 1 éves, fiam pedig féléve iskolás. Én pedig közeledek a 40enhez. És én ezt nagyon élvezem.
Csendben, békében. Program nélkül.
(de: volt már csajbuli, volt már Máté kis szülinap) és volt tegnap este borozgatás.
Majd egyszer lesz olyan is, hogy árcimke nézegetés nélkül bedöngölök egy üzletbe, és gondolkodás nélkül akaszgatom a karomra a ruhákat... Majd egyszer....
Köszi, enyhe telünk van. Ebben az időben semmi máshoz nincs kedvem, csak punnyadni. Persze gyerekkel együtt. Kimozdulni esélyem sincs, pénz hiány. Ilyen egyszerű. Így hát marad a jól bevált fogyókúra, ezzel legalább lekötöm magam. A szokásos: tekercselgetem magam, esténként próbálkozom a fekvőtámaszokkal (bár a súlyomat még egyelőre nem bírom el, így röpke 3 perc alatt végzek a 3 db fekvőtámasszal), majd lábemelgetés, pici hasazás, és pikk-pakk letelt a 15 perc, és elmondhatom, kérem, én tornáztam. Többet még nem bírok. És persze a kilók sem pusztulnak olyan könnyek, ahogy én azt megálmodtam. Bár szerintem ez korral jár. Tényleg igaz, hogy minél öregebb az ember, annál nehezebb, és bizony meg kell küzdeni keményen minden egyes cm-ért ami - jó esetben egy hónap alatt - lemegy.
Azt mondják hétvégére javul az idő. Jó hír, legalább a fűtést levehetjük így nyár elején. De akkor milyen lesz a nyár többi része? Ilyen mocsadékhányós? Bízzunk benne, hogy nem.
Így ezekben a szürke hétköznapokban marad a net, a takarítás és amiben legalább örömömet is lelem, a főzés.
KisCsillám egy tünemény. Pufi, mosolygós és zabagép. Na, ami még feltünt: minden gyerekjáték viziló. régen röbb volt a maci, a kutya. Nem, most viziló. pedig a viziló egy olyan állat, amelyik az egyik legvadabb, hiszen simán megeszik egy embert is. Szóval van kis vizilóvank, nagy, meg rózsaszín, meg piros, meg párna alakú, meg csörgő. Viziló dömping kérem.
Na, úgy veszem észre előbújt a nap. Megpróbálom, hogy most akkor jobb kedvem lesz ettől.
A férjem elutazik, remélem jól fogja magát érezni, én pedig bepótolom azokat a dolgokat, amiket eddig elhalasztottam. Ígéreteknek hívják ezeket.
Ígértem óvonéninek sminket, ígértem Zsanikámnak pletyi délutánt, ígértem Víknek kutya-baba sétálós városligetes délutánt.
Máté is elutazik, apukájával lesz a Balatonon.
KisCsillámmal pedig csajos hétvégét tartunk :):):) Elkezdjük.... jöjjön aminek jönnie kell.
Buli, alvás, háztartás, főzés, barátnők, keresztfiam (Misa kutya)....
Elhatároztam, hogy véget vetek ennek a rengeteg betegeskedésnek. Kezdem azzal, hogy leszarom, ha gonosz emberek gonoszkodnak velem. Az csak neki rossz, nincs mivel elfoglalnia magát, úgy tűnik ingerszegény környezete van.
Aztán: vitamin, sport (babakocsitologatós), és rengeteg szeretet. (ezzel töltődöm, megfigyeltem) Ha elkezdek dúlni-fúlni kinyírom magam.
Na, máris jobban vagyok!
Én is lebetegedtem. Taknyos. De nagyon :(
a férjem is lebetegedett. elmegyek ma helyette dolgozni.
Pihennie kéne, lemondani a dohányzásról, és enni enni enni. (egy kicsit aggódom ám érte)
Így nézett ki:
reggel 8-kor már úton voltam fiammal a kórházba, ugyanis az egyik sebén valószínűleg varrat kilokődés van, betályogosodott. Ok, lerendezve, semmi extra, így volt, kötést kapott rá.
Közben már reggel belázasodott a pici, kihívtam hozzá a háziorvost, nézzen rá valaki, mondják meg miért.
MIndeközben fiamnak megy a hasa, kb óránként fürdőkád effektus. Annyira. Épp indulnék a kozmetikushoz, picit is fürdetni kell, annyira. Ok, elindultam. Épp hogy kényeztetném magam- de végül sikerült egy órát - telefont kapok, rohanok haza, mert picinek valószínűleg a füle van begyulladva az elhúzódo hurutja miatt. Ok, hazaérek fél2-kor, picit felpakolom, be a másik kórházba az ügyeletre. 4-ig várunk, megállapítják, valóban hurutos, de nem ettől lázas, mert hogy nem vészesen beteg. Akkor mitől? Lehetséges okoknak felsorolják: fogzás, hugyúti fertőzés. (köszi)
Hazaérek, a lakás romokban, férjemmel egymásnak adjuk a kilincset meg az idegbajt.
Ő elmegy dolgozni, én meg:
Mátét megfürdetem ismét, picit megetetem (étvágya van, szerencsére), majd estére ismét lázas.
Nem kívánom senkinek a mai napomat. Persze ma esti program lemondva, holnapi közös program a férjemmel lemondva.
Jövő hétvégi Zürichi út részemről szintén lemondva.
Valaki cserélne velem?
Valaki retusál, van aki menstruál. De egy biztos: nem alszik.
Vagy egyszerűen csak szétdurran a feje, mert annyira fáj hajnali fél3-kor.
Ki akarok kapcsolódni, a következőket kérem:
szauna,
masszőr
kozmetikus
fodrász
koktél
zene
tánc
All in with friends.
Ezen a hétvégén ünnepeltem. Igen, ünnepeltem, a barátaimmal. Nagyon jó volt a szombat, olyan igazi, ezeréve nem röhögtünk ennyi este. Aztán ott volt a vasárnap este. amikor ismét sikerült degeszre zabálni magam, leöblítve egy kis házipálinkával, és persze színezve egy kis teraszon ülünk érzéssel. Az ajándékokról már nem is beszélve. Annyi mindent kaptam, hogy még most sem pakoltam el.
A férjem pedig boldogan köszöntött fel éjfélkor utolsóként. Nekem fontos volt, hogy amikor neki volt a szülinapja, elsőként hallja tőlem, hogy boldog névnapot, a gyereket is odaállítottam elé, arról nem is beszélve, hogy felkeltem jóval korábban, hogy a facebookon linkeljem neki a közös dalunkat - szintén elsőként. Én bőven boldog lettem volna egy verstől, vagy akár attól ,hogy csak elintéz egy délutánt ( nagy gyereket egyik mamához, kicsit másik mamához) és elvisz moziba, vagy csak úgy, sétálni a ligetbe. Hogy érezzem, van indok, hogy legalább most megmutassa, tényleg rám gondol. De a névnapomon délig csak a számítógép előtt ült és játszott: válasz: rápihent az aznapi melóra. Igen, pont erre a válaszra vágytam a névnapomon. persze, teljesen mindegy, hogy szülinap, névnap, nőnap... de tényleg. De ha máskor nem, legalább ilyenkor van indok, hogy miért törődjünk a másikkal egy hajszálnyit többet, jobban.
MIndennap elmondja, hogy szeret, és csókolgat. De inkább csak mondja el egyszer, csókoljon meg egyszer, de az onnan, belülről jöjjön, és nem pedig azért, mert ez a kötelesség férjként. Nem biztos, hogy az utóbbit értékelem jobban.
A kapcsolatok elején az emberek sokkal, de sokkal jobban odafigyelnek a másikra. Meg akarják mutatni, hogy igen, én vagyok a megfelelő a férj/feleség státusz elnyerésére. Ilyenkor még egy kicsit jobban "teperünk" is. Teljesítünk. Szó szerint. persze beburkolhatjuk mindenféle szép szóval ezt a fajta cselekedetet, pl-ul annyira szeret, hogy még...ezt is azt is, vagy annyira tökéletes az ágyban, hogy így meg úgy, vagy annyira figyelmes, hogy ma is elvitt vacsorázni, vagy annyira gondol rám, annyira szeret, hogy verset írt hozzám. Ezek gyakorlatilag valóban megkoptan az idő múlásával és a státusz erőteljesebbé válásával. De erre oda kell figyelni. Nem jó hasonlat, de egy nő valóban egy virághoz hasonlítható, ugyanúgy ápolni, öntözni kell, tápot kell neki adni néha, hogy virágozzon, hogy fényesek legyenek a levelei, mert ha valamit nem kap meg ezekből, akkor vagy virágot nem hoz, vagy megkopik a fénye, és sajnos sokszor még el is hervadnak, elszáradnak. (persze öntözheti a szomszéd is, nyári szabadság eltöltése alatt a legideálisabb gondozó)
A gyerek megszületésével a férjnek tudomásul kell vennie, hogy ez már nem az előző élete. Ehhez kell alkalmazkodni, ezt kell szeretni, és nem pedig az előzőt visszakapni, az előzőre vágyni. Akkor nem kell ragaszkodni az apa/férj státuszhoz. Csernus sem filozófálgatnak jobban, de úgy mára éhgyomorra most ennyi elég.
Nagyon jól sikerült a tegnap estém, nem akarom, hogy ma felforduljon a gyomrom.
Szerintem valami holdállás van, mert megint hormon zavarosak a pasik. Na ja, rólam nem is beszélve.
Itt a jó idő, de valahogy nincs párhuzam most a kedvem és a napsütés között. Lehetne jobb is.
Ma főznöm sem kell, töltött paprikát rendelt a férjem az anyukájától, és még a házimunka is ráér. Babázom. Ennél jobb programot mára ki sem találhattam volna :):):)
Úgy ébredni reggel, hogy büdös a szád, kócos a hajad, karikás a szemed, bedagadva a pofid, és mindezek ellenére a férjed belenéz a szemedbe és azt mondja, szeretlek olyan gyönyörű vagy.
Ennyi. Csak ennyi kell nekünk Nőknek. És nem több. És máris pörögsz, csinálod, viszed, összeszeded, elkészíted, beteszed, kiveszed, adod, figyelsz, és már semmi sem fáj.
KisCsillánk magyaráz, felfedezte a kezét, és talán már nyúla tárgyakért is. (tankönyv szerint haladunk) :D
Most nem fáj a fogam. KisCSillám is csak 1x ébredt meg éjszaka. Csak múlna már el ez a fránya taknya...
Na, azért a kaja jól sikerült. Én elkészítettem az alapot - a darált húsból - Laci a basemellmártást, és végül én összeraktam. Kész. És szerintem brillíroztam vele. De a fogam még mindig rettenetesen fáj.
A gyerekek pedig vannak. Nem is egy, hanem KETTŐ.
Beledöglöm úgy fáj a fogam. Na ilyenkor mi vaaaan? Ha a férjednek fontosabb a napi horgászat, ha úgy jön haza, hogy húzza a száját, hogy éhes (persze én mondtam neki, hogy annyi gyógyszer van bennem, hogy örülök, ha a gyereket ellátom), szóval na ilyenkor mi vannnn???? És persze egy órával sem jönne haza hamarabb, hogy segítsen.
Tény, a vajúdásomat sem vette komolyan. Most akkor tényleg látványosan kell visítozni, ha beteg valaki, vagy ha fáj valamid, mert különben nem hiszik el????
Azt hiszem vasárnap így képtelen leszek 10 embert vendégül látni, ja és még bónuszként dolgozni is egy "kicsit"'...
Utálok hajnalban kétszer is felkelni, majd napokig zombiként közlekedni a lakásban.
Mindennapra kérek egy barátnőt, ide, ide!
Az ember barátok nélkül félkarú óriás. Ez nem idézet, ezt én így gondolom.
A barátok azért vannak, hogy jóban-rosszban összetartsanak, hogy megosszák a boldogságot, az örömöket, a bánatot, a hülyeségeket, a rossz cselekedeteket, a fájdalmakat egymással. Hogy tudják, bármikor, bármilyen körülmények között ott vannak egymásnak. Akkor is ha zabálni kell, és akkor is, ha sírva röhögni, vagy akkor, ha röhögve sírni. Meg akkor, ha gyertyát kell tartani. Na jó, elég ha kibeszéljük :)
Ha ünnepekkor gondolunk egymásra, ha van egy kedves szó, egy mosoly, egy ölelés ami nem sok, de sokszor erőt, hitet ad. Ha beletúrhatunk a másik hajába, a letörölhetjük a könnyeit, vagy egyszerűen csak iszunk együtt egy kávét. Mert akkor már jó íze van.
Csak úgy, egyszerűen: őszintén.
Hormonzavaros és póker-függő lettem. Ezt tette velem az itthonlét.
És miért van az, hogy egy egyszerűnek tűnő takony-kór eltart 3 hétig? csak kérdezem....és a végén feladod, és jöjjön a gyógyszer. Na de ha még így se??? Na akkor mi van.
